A Növények szenvedése
2008 július 26. | Szerző: Silvija
Növények! Természet gyermekei,
Kiket szennyez az ember füstjei,
Kiket nem tisztel sem ember, sem állat,
És nekik köszönhetitek a kárat.
Az ember nem cselekszik pedig tudja,
Hogy amit csinál, az nagyon nagy hiba.
Hiszen nektek köszönheti életét,
Mert Ti adjátok neki az oxigént.
Ti Növények! Az emberek miért feledkeznek meg felőletek?
Miért felejtenek el öntözni Titeket?
Hiszen nélkületek az élet nem élet,
Ráadásul Ti sugárzotok minden gyönyörűt és szépet.
A balítélet
2008 július 26. | Szerző: Silvija
Történt a családommal olyan, mi nem mindenhol van,
Apumat két évig nem láthatom, hogyan?
Versem közepében megtudhatjátok,
Hogy az életem nem olyan mint gondolnátok.
Nagyon hiányzik, bár nem tudom miért,
Mikor velünk volt sem maradt itthon senkiért.
Nem csigázom fel a kíváncsiságot tovább,
Apu börtönben van, de ne kérdezd az okát!
Az ok hosszú és fájdalmas, mint más dolgok,
Talán épp ezért kéne leírnom.
Csak az a gond, hogy nem merem leírni,
Mert félek, hogy megtalálja elolvasni.
Apu régen a rendőrségen dolgozott,
Őrsparancsnokként volt beosztott.
Volt egy vádlott aki meglopta,
Ezért a csávót medencecsonton rúgta.
A vádlott aput feljelentette,
De ennek csak felfüggesztés lett az eredménye.
Pár év múlva az ügyet elővették,
És két év fogházra ítélték.
Gondolom érted a problémámat,
Csak ne hagyta volna rám a nevelőanyámat!
Vele várni apura elég nehézkes,
Miután kijön, az lesz nagyon érdekes.
Beteljesületlen szerelem (?)
2008 július 26. | Szerző: Silvija
Mikor Rád nézek, azt gondolom elérhetetlen vagy.
Mikor Rád gondolok érzem, a hitem cserben hagy.
A Te tökéletességed fokozottan erősödik,
Az én reménységem fokozatosan elhalványodik.
És mégis ott jársz a gondolataimban,
Nem hagysz nyugton csalódásaimban.
Barna, nagy göndör hajad magam előtt lebeg,
Világító kék szemed az én szemembe mered.
Őrültséged, lököttséged a végtelenségben jár,
Amitől a szívem hevesebben kalapál.
Ez az érzés tetszik is, meg nem is,
Mert szerethetlek is, meg nem is.
Szerethetlek, mert nem tiltja senki,
Nincs törvény, ami meg nem engedi.
Megszabni e érzelmet csakis én tudom,
Bárcsak lenne rá nyomós indokom!
Elérhetetlenséged számomra nem indok,
Messze élsz, s nem tudod ki vagyok.
Ha megismernél, lehet hogy megszeretnél,
S tetoválással teli karjaidban ölelgetnél.
Sosem lehet tudni mit hoz a jövő,
Szerelmem irántad örökké féltő.
S ha egyszer végre lélegzeted fülemben hallom,
Nem hagylak el, s kezedet kezemben tartom.
The pros and cons of x-mas (a karácsony előnye és hátránya)
2008 július 26. | Szerző: Silvija
Emberek, emberek
A karácsony közeleg,
Barátaitok ajándékozásán töprengtek,
Pedig nem ez lenne a lényeg.
Minek ez a sürgés-forgás?
Lassan a szeretetnek nincs maradás,
Csak az az állandó ajándékozás,
Nem igaz, hogy nincs megállapodás!
A szeretet kell nekünk
S nem a legértékesebb tárgyak,
A családdal és barátokkal összeülünk
És nem érdekelnek a vágyak.
Én nem mondom
Az ajándékozás jó dolog,
De nem ezért van a nagy forgalom,
Mert mindenki a ”muszáj” miatt forog.
Ha vásároltok valamit
Azt érzéssel tegyétek.
Ha nem tudjátok hogy mit,
Akkor meglepetést tervezzetek.
Mert sokan ezért nem szeretik a karácsonyt
És ezért nem az ünnep a hibás,
Csak ti bonyolítjátok túl a szezont,
S nem a Jézuska vagy a Mikulás.
Aludj csak nyugodtan!
2008 július 26. | Szerző: Silvija
Te voltál az egyetlen, aki védelmezett.
Te voltál az, aki sok örömöt szerzett.
De most nyugvóra tértél magányosan,
Azért én még itt vagyok, aludj csak nyugodtan!
Szemed most már örökké csukva tartod,
Füledben az utolsó perc zajait hallod.
Tudom, nem voltam akkor melletted,
Pedig Te voltál az, aki rám mindig emlékezett.
És most itt sírok, gondolom késő bánat.
Mondtam volna Neked néhány szót, vagy inkább százat.
És éreztetni Veled, hogy mennyire szeretlek,
Bocsáss meg kérlek, de én erről nem tehetek.
Érzem, hogy fentről is óvsz engem,
Hogy árgus szemekkel figyeled minden lépésem
Az ember legjobb barátjaként helyt álltál magasan,
De most már pihenhetsz, aludj csak nyugodtan!
” Dili sztori “
2008 július 26. | Szerző: Silvija
Régen, mikor a 7. osztályt arattam,
Órák után még a suliban maradtam.
Néhány társammal egyetemben,
Együtt nevettünk mindenen.
Az osztály előtt a folyosón témáztunk,
Mikor megjelent az igazgató, a rémálmunk.
Éppen teremszemlét tartott,
Ez ránk pedig nagyon hatott.
Fél mosollyal rám szegezte tekintetét,
Mitől a kezem megmutatta libabőrét.
Nyomban elindult felém,
Mitől zavarodott lett az elmém.
Hozzám eléggé közel megállt,
Mondtam magamban egy imát.
A Dili megszólalt: „Húzd fel csillagom!”
S közben próbálta felrántani a zip-zárom.
Az alma színében pirultam,
A sliccemhez rögtön odakaptam.
A barátaim mind dőltek a nevetéstől,
Én is röhögtem a meglepettségtől.
Az igazgató hátra fordult a távolból,
Erősen rám vigyorgott poénból.
Majd ment tovább a dolgára,
Hónapokig ez volt a társaság témája.
Hiányzol!
2008 július 26. | Szerző: Silvija
Hiányzol, mikor boldogságom árad,
Nem vagy itt, hogy örömömet lássad.
Amiből vidáman adnék Neked,
Hogy együtt nevessük végig az életet.
Hiányzol, mikor szomorúan duzzogok,
Kell valaki, akit ilyenkor átkarolhatok.
És ki más lehetne Rajtad kívül,
Veled kezdődik az élet, s Veled végzül.
Sokmindenen mentünk együtt keresztül,
Most pedig itt hagytál engem egyedül.
Persze tudom hogy nem tehettél mást,
Kinőtted már a gyerekszobát.
Mikor a múltunkra gondolok, nevetek,
Közben arcomon a könnyem lepereg.
Felvillan az emlékeimnek egy jelenete,
Mikor mindent megbeszéltünk éjjelente.
Most távol vagy, nagyon távol.
Álmaimban még látlak, lehetsz bárhol.
De ha 50 évesen Veled összefutok,
Én akkor is a Te Hugid maradok.
Az ember Királya
2008 július 26. | Szerző: Silvija
Királynak sokmindenkit nevezhetünk,
Akiket valamilyen okból kiemelünk.
Michael Jackson, Jimmy, Elvis,
Aki a zenei mennybe felvisz.
De e cím nem rájuk utal,
Az emberek felett egyikük sem ural.
Akiről én most mesélek,
Összevesznek Miatta a népek.
Zsarnokul kihasznál mindenkit,
Alig van, ki ezt észreveszi.
A birtoklási vágy nőttön-nő,
De az eredmény nem valami kielégítő.
Sokan Érte illegális dolgot tesznek,
Ami miatt bíróság elé kerülhetnek.
Mert hát meg kell dolgozni érte,
De a sok munkáért sem kapsz eleget cserébe.
Nincs nap, mikor nem érzed a szükségletét,
Szinte a füledben hallod az őszinteségét.
Folyamatosan suttogja:„Kellek neked”,
És Te rohansz, hogy megszerezd.
Miatta néhányan még ölni is képesek,
Ilyenekről szólnak leginkább a filmek.
Mert elég durva Miatta embertársadnak ártani,
Mikor az Ő szívét senki sem tudja megfogni.
Az ember egy ilyen fajta,
Ami csak tudja, uralja.
De ez a Senki áll a csúcson,
Remélem tudod MI ez a fazon!
Politika tinédzserfejjel
2008 július 26. | Szerző: Silvija
A magyar a legpesszimistább nép,
A látóköre nem valami ép.
De ezen senki se csodálkozzon,
A kormány nálunk nincs a toppon.
Bárhová megyek mindenhol ezt hallom.
Hogy az országot sanyargatja a hatalom.
Az emberek panaszkodnak és csak panaszkodnak,
A politikusok hazudnak és csak hazudnak.
Erről inkább egy valaki juthat az eszetekbe,
De ő legalább belemondta a szemetekbe.
Persze az ellenzék vette a lapot,
S mocskosul kihasználta a napot.
Mert Ti mindig erről témáztok,
Önfeledten sajnáltatjátok magatok.
S mint a bűvész trükköt, nem veszitek észre,
Hogy míg a ”hazugot” bántjátok, árad a többinek a mérge.
Tudom, a megszorítás nem egy leányálom,
Gyurcsány programja gáz, ezt aláírom.
De egyikük sem különb a parlamentből,
Valaki mentsen már ki minket a klozettből!
Egyedül
2008 július 26. | Szerző: Silvija
Szokatlan érzés fogott el engem,
Amit máskor is éreztem, de fel csak most fedeztem.
Méghozzá egy film segítségével,
De nem is ez az egésznek a lényege.
Annyira egyedül érzem magam,
Nincsen kinek szívemet kinyissam.
A suliban senki nem figyel rám,
Nem mintha máshol időt fordítanának rám.
Főként mikor itthon vagyok,
Csak a szobámban kuksolok.
Csak a nevelőanyámék vannak itthon,
De ha érdeklem őket, jól tartják titkon.
De senki sem törődik úgy velem igazán,
Amit mondok, arra nem úgy reagálnak, mint várnám.
Rögtön a szót más témára terelik,
És a saját problémáikat kibeszélik.
Mintha nem mondtam volna semmit sem,
Lehet hogy nem valami lehengerlő a beszédem.
Néha érzem, hogy nem vagyok egyedül,
Mikor Neki tárom fel szívem mindenestül.
Ő nem tereli el saját problémáival a témát,
És nem kell elismételnem minden jót és hibát.
Bár hiányzik a jelenlét és a válasz,
De pár év, és megbolondulásom jele lesz ez a támasz.
De Ő akkor sem tud ellátni tanácsokkal,
Nincs is senki, aki megvigasztal.
Még Ő sem tud megvigasztalni,
Elvégre nem tud hozzám beszélni.
De mégis kivel tudnék problémamentesen beszélgetni?
Aki minden gond nélkül végig tudna hallgatni?
Mindig azt mondják hogy csendes vagyok,
De a beszélek, jobban teszem, ha inkább hallgatok.
Biztos úgy vélik unalmas vagyok,
Lehet hogy így van, semmit nem tagadok.
De ha tényleg meg akarnának ismerni,
Akkor talán jobban rám tudnának figyelni.
Mikor verset szeretnék írni,
Nincs is Múzsám, ami meg tudna ihletni.
Ugyanis mikor egyedül vagyok,
Legszívesebben tollat ragadok.
Ezért is hülyeség minden versem,
Adynak hogy volt ennyi témája, nem értem.
Nekem csak idétlen dolgok jutnak az eszembe,
Mondjuk minden eléggé idétlen volt eddig az életemben.
A nővérem Németországban, az apám börtönben,
Ez a család így nagyon nincsen rendben.
Ennél jobban már nem is tudna szétesni,
Remélem egyszer mindenki újra össze fog jönni.
Tehát magányom oka nem értem pontosan mi lehet,
Ez számtalan lehetséges megoldást jelent.
Kutatni fogok ennek érdekében,
Bár ne bízzál a sikerében!
Oldal ajánlása emailben
X