Növények! Természet gyermekei,
Kiket szennyez az ember füstjei,
Kiket nem tisztel sem ember, sem állat,
És nekik köszönhetitek a kárat.
Az ember nem cselekszik pedig tudja,
Hogy amit csinál, az nagyon nagy hiba.
Hiszen nektek köszönheti életét,
Mert Ti adjátok neki az oxigént.
Ti Növények! Az emberek miért feledkeznek meg felőletek?
Miért felejtenek el öntözni Titeket?
Hiszen nélkületek az élet nem élet,
Ráadásul Ti sugárzotok minden gyönyörűt és szépet.