Apu!

 



Ha nem csörög az óra reggel,



Az én hibám.



Ha bal lábbal kelsz fel,



Az én hibám.



Ha nem megy rózsásan a vállalatod,



Az én hibám.



Ha otthonról magad kizárod,



Szintén az én hibám.



 



Ha egy folt maradt a tányéron,



Leordítod a fejem.



Ha rendetlenség van az asztalomon,



Leordítod a fejem.



Ha egy hajszálam a mosdóban hever,



Leordítod a fejem.



Ha a vasalásom lezser,



Szintén leordítod a fejem.



 



Bármit is hibázok,



Hülyének nevezel.



Ha valamit a házimunkában kihagyok,



Trehánynak nézel.



Ha pedig nincsenek meg dolgok, engem keresel



S ha kérdésedre nem tudom a választ,



Kérded: „Mert mit tudsz?”, és ez nagyon fáraszt.



 



Sokszor kívánom:



Bár ne lennél!



Nem veszed észre a kínom,



De amúgy se szeretnél.



Nincs semmi közös témánk



Mitől szemed megrebbenne,



Nincs közös szféránk



Amiben auránk elférne.



 



Régen nagyon szerettelek



De ez most kétséges.



Sokmindenben nem értelek,



De ez csak mellékes.



Ideje változtatnod



Van számodra egy alku,



Én mindent megpróbálok, tudod,



De mindez nem csak rajtam múlik Apu!



Tovább a blogra »