Beteljesületlen szerelem (?)

2008 július 26. | Szerző: Silvija |

 

Mikor Rád nézek, azt gondolom elérhetetlen vagy.

Mikor Rád gondolok érzem, a hitem cserben hagy.

A Te tökéletességed fokozottan erősödik,

Az én reménységem fokozatosan elhalványodik.

 

És mégis ott jársz a gondolataimban,

Nem hagysz nyugton csalódásaimban.

Barna, nagy göndör hajad magam előtt lebeg,

Világító kék szemed az én szemembe mered.

 

Őrültséged, lököttséged a végtelenségben jár,

Amitől a szívem hevesebben kalapál.

Ez az érzés tetszik is, meg nem is,

Mert szerethetlek is, meg nem is.

 

Szerethetlek, mert nem tiltja senki,

Nincs törvény, ami meg nem engedi.

Megszabni e érzelmet csakis én tudom,

Bárcsak lenne rá nyomós indokom!

 

Elérhetetlenséged számomra nem indok,

Messze élsz, s nem tudod ki vagyok.

Ha megismernél, lehet hogy megszeretnél,

S tetoválással teli karjaidban ölelgetnél.

 

Sosem lehet tudni mit hoz a jövő,

Szerelmem irántad örökké féltő.

S ha egyszer végre lélegzeted fülemben hallom,

Nem hagylak el, s kezedet kezemben tartom.