Apu!

2008 július 26. | Szerző: Silvija

 

Ha nem csörög az óra reggel,

Az én hibám.

Ha bal lábbal kelsz fel,

Az én hibám.

Ha nem megy rózsásan a vállalatod,

Az én hibám.

Ha otthonról magad kizárod,

Szintén az én hibám.

 

Ha egy folt maradt a tányéron,

Leordítod a fejem.

Ha rendetlenség van az asztalomon,

Leordítod a fejem.

Ha egy hajszálam a mosdóban hever,

Leordítod a fejem.

Ha a vasalásom lezser,

Szintén leordítod a fejem.

 

Bármit is hibázok,

Hülyének nevezel.

Ha valamit a házimunkában kihagyok,

Trehánynak nézel.

Ha pedig nincsenek meg dolgok, engem keresel

S ha kérdésedre nem tudom a választ,

Kérded: „Mert mit tudsz?”, és ez nagyon fáraszt.

 

Sokszor kívánom:

Bár ne lennél!

Nem veszed észre a kínom,

De amúgy se szeretnél.

Nincs semmi közös témánk

Mitől szemed megrebbenne,

Nincs közös szféránk

Amiben auránk elférne.

 

Régen nagyon szerettelek

De ez most kétséges.

Sokmindenben nem értelek,

De ez csak mellékes.

Ideje változtatnod

Van számodra egy alku,

Én mindent megpróbálok, tudod,

De mindez nem csak rajtam múlik Apu!

Álom, édes álom

2008 július 25. | Szerző: Silvija

 

Szemem a teliholdra tekint,

Elfogott egy furcsa érzés megint.

Az életnek hatalmas súlya,

Az emberek görnyednek alatta.

Nem bírom már,

Nem bírom már,

Bárcsak már a szememet lehunyhatnám!

 

Lehunynám, és álomba merülnék,

A világba, hol sosem menekülnék.

Ahol nincs könny és fájdalom,

Az lenne ám az igazi álom!

Nem bírom már,

Nem bírom már,

Bárcsak már a szememet lehunyhatnám!

 

Reggel mikor felébredek,

A gyönyörűségből kizökkenek.

Rá kell jönnöm hogy ez itt a valóság,

Hol nincs igazság, csak hazugság.

Nem bírom már,

Nem bírom már,

Bárcsak már a szememet lehunyhatnám!

 

Nincs szó, nincs jó,

Nincs bor, nincs csók,

Nincs más csak a tudat,

Hogy a magyar sír, s nem mulat.

Nem bírom már,

Nem bírom már,

Bárcsak már a szememet lehunyhatnám!

 

De lehet, hogy mégsem hunynám le,

Hisz minden reggel borzalom érne.

Szívem széthasad, könnyem kifakad,

Az élet értelme a halál marad.

Nem bírom tényleg,

Nem bírom tényleg,

Várom, hogy a szememet lehunyhassam végleg.